Belefeszülök a levegőbe és csak visítok, sikítok, visítok, sikítok, torkom szakkadtából. Hányinger kerülget, fetrengek a földön.

Hív egy hang. Engem keres, sír. Megyek, segítek, vigasztalok. Visszagondolok, hova tűnt a néma hisztéria? Mi is volt az oka? Nevetséges. Nem számít. Lejtmenet kezdődött. Még nem vagy a mélyén, csak nekilendültél. Majd kibukkansz a másik oldalon, ahogy mindig. Egyszer már elérted, megcsinálod megint. Az írás is visszajön, csak tedd le a segged a géphez és nyisd meg azt a kurva fájlt. Mi lenne, ha kiszállnál a lejtmenet előtt? Félsz. Bármit írsz, nem tetszik. Szögletes, kiizzadt, hónaljszagú. Helyes, minden adott a kortárs irodalomhoz.